Jól kipihentétek magatokat,mert ilyen gondolatok csak pihent elméből pattanhatnak ki,-de azért tetszik.
Közlemény
Collapse
No announcement yet.
Szerszámok, fúrók, kalapácsok, ha tönkremennek
Collapse
X
-
ez csak vicc volt
- - - Updated - - -
egy gyárnyi munkás szükségleteit hogyan fedezik egy ilyen úton?
Komment
-
Mai "használat előtt javítsd meg az újat" rovatomat az aldi hozta létre.
A probléma gyökere a képen látható. A henger az öntvényen belül két furatban csúszik le-fel.
Természetesen a furat kissé bővebb, ezért kotyog az egész. Az első ötletem a henger bevonatolása volt. Aki követte az irkálásaimat, talán sejti, mivel. Elméletileg működne, csak közben jött a második ötlet.
Az a kis nyolcas csavar a szögletes véggel oldalról illeszkedne a henger vájatába és felelne a pozicionálásért, jobban meghúzva a feszítéséért. Mivel szögletes és szélesebb, mint a vájat, meghúzni nem lehet.
Itt jött a másik ötlet, hogy egy elvékonyított, hengeres végű nyolcas csavarral váltom ki. Ez elméletileg működik is. Gyakorlatilag is. Csak ha annyira megfeszítem, hogy ne lötyögjön, a rugó nem tudja visszahúzni a hengert, kézzel kell le-fel mozgatni a tokmányt. Arról nem is beszélve, hogy ennek az öntvény hengernek az anyaga igen lágy, 8,8-as csavar pár le-fel húzás után már érezhető vájatot mar bele. Ezért a csavar végére epoxi pöttyöt fogok önteni, talán annak a szorítását a rugóerő le tudja majd gyűrni.
A tokmány tengelyének csapágyai (cgxy márkajelzés) se túl jó minőségűek, eléggé kotyognak. Mivel kettő tartja, egyelőre hagyom őket. Feltűnően karcos volt a hangjuk, véletlenül lefeszegettem róluk a lemezt és belenéztem. Víztiszta félszilárd kenőanyagban álltak a golyók. Kivettem egy keveset és elmorzsoltam az ujjaim között. Szó szerint elmorzsoltam, mint egy vizes gélnél, a szerkezete összetörött és valami nedvesség maradt utána, ami nem igazán csúszott. A biztonság kedvéért kimostam belőle és megtömtem hajtóműzsírral.
- 6 likes
Komment
-
Szervusztok!
A Szovjetek mindig le voltak nézve,a nem tudom milyen zsírral vastagon lekonzervált alkatrészekért és a barnás impregnált papírért,amibe az alkatrészek csomagolva voltak.Néha az ember,valamilyen elfekvő készlet kapcsán,még mindig találkozik ilyen alkatrészekkel és,ha nem az eresz alatt tárolták,megtisztítás után meglepően jó állapotban vannak.
Az ilyen-olyan névre keresztelt,ovis,patikeres,..... -ban forgalmazott oszlopos fúrógépek nem ipari felhasználásra készültek,sem a mechanikai kialakításuk,sem a villanymotor teljesítménye nem teszi azokat azzá,egy modellezőnek viszont megfelelő lehet.
Nekem is van egy Mannesman-Brüder névre hallgató (egész apró betűkkel,Made in Taiwan),130W-os villanymotorral hajtott oszlopos fúróm,-olyan 30 éve hozattam prospektus alapján Németországból.Már a kicsomagoláskor csalódtam benne,mert az asztalnak az öntvénye,nem vastagabb 7 mm.-nél,de ez a képeken nem látszik,csak a csili-vili feliratok.Elvagyok vele,arra használom amire való,10-es furatnál nem fúrok vele nagyobbat,de ha egy kicsit jobban alá van köszörülve a fúró (harapósra),igen óvatosan kell vele bánni,mert megáll a motor.Ezek a gépek ilyenek,lehet őket szeretni,utálni,de attól maradnak olyanok,amilyenek,-gyakorlatilag,-ipari hulladékok.
A meglátásom szerint,az ilyen termékek gyártásáért,kár a munkásokat felkelteni és elindítani a gyárba dolgozni,mert készül egy hitvány termék,a gyerekek otthon meg neveletlenek maradnak.Az más kérdés,ha egy kicsit több anyagot tennének bele és egy kicsit gondosabban és pontosabban munkálnák meg,-akkor ezek nagyon jó gépek lennének,-na de akkor az már nem a piacgazdaság lenne,ami még csak nem is szociális,-mint azt ígérték nekünk huszon-ennyi-annyi éve.
Most ahogy leírtam az utolsó mondatot,az jutott az eszembe,hogy a "szociális piacgazdaság",-hát ilyen állat nincs is.
Üdvözlettel:Che
- 5 likes
Komment
-
mir-mur
Teljesen logikus, és kivitelezhető. Egy halom járulékos költséget meglehet vele spórolni. A szállítás egy holtidő ,amit ezzel tökéletesen kilehet használni. Nem kell üzemeket építeni , területekért fizetni stb. De ha nem így van akkor én most szabadalmaztatom, mert okos ötlet !
Azt, hogy visszafelé mit csinálnak nem, gondolkoztam még rajta? Most ezen töröm a fejemet...
- - - Updated - - -
bokor28
Én gyerekkoromban nekiálltam egy sodronyingnek , miután megláttam Kinizsi páncélingét, de asszem, erről már írtam korábban...Akkor elkészült belőle egy tenyérnyi darab, aztán valami fontos dolog miatt abba kellett hagynom, talán a kisdobos avatás lehetett...Aztán telt, múlt az idő, elkészült három gyerek két alomból, meg egy családi ház, meg a válás után, ami maradt az árából, egy lakásfelújítás komplette...meg néhány (pontosabban: 2, azaz kettő) motorba új szívet tettem, meg eltelt vagy negyven év, de a félig kész páncéling minden költözést túlélt, és természetesen nem tettem le róla, hogy befejezzem, bár a hasi körméretem azóta némiképp módosult...Befejezem én biz'a, de ha mégsem, akkor meghagyom valamelyik onokámnak...
- 8 likes
Komment
-
Sokaktól hallottam ezt a mondatot, majd az örököseim kezdenek valamit a gyűjteményemmel. Szidtam is őket évtizedig, mint a bokrot, mire kidobtam a több generációs kollekciót. És még az elején nem volt ilyen szerencsénk, mint most, hogy kiteszem az utcára és elviszik lomiba. Vagy felviszem a hulladékudvarba és tonnaszám átveszik.
Ez a sodronyinges történet kedves. Hadd üssem el kicsit a szentimentális élét egy kis humorral: Carmen Electra chain shirt wallpaper
- 3 likes
Komment
-
Csak ha már láttad akkor indulj el !
u.i: Báj...báj!
Komment
Komment