Kinek szól az üdvözlés ?

[mir-mur]

Előszó: A jelenlévők mindig kivételek ! A saját tapasztalataimat fogom veletek megosztani, és remélem lesz aki meg tud cáfolni.


Első alkalommal 1987-ben találkoztam a jelenséggel. Az M3-autópályán mentünk a menyasszonyommal Budapest irányába. Sátorozni indultunk Velencére. Jött szembe nyugati motorokkal egy külföldi csapat, és mindegyikük elkezdett nekem integetni. Majd elolvadtam a gyönyörtől. Észrevettek engem és a gagyi MZ-met a nagy menő nyugatiak, és barátként üdvözöltek.
Aztán teltek az évek itt is megjelentek a nyugati motorok, és egyszer csak azt tapasztalom hogy mindenki hadonászik mindenkinek.
De vajon KINEK SZÓL AZ ÜDVÖZLÉS ? A motort vezető valakinek, aki felé egyfajta összetartozást szeretnénk kifejezni, vagy a feneke alatt dübörgő lóerőnek.
Aki közülünk nagyobb motorral is közlekedik, az pontosan tudhatja miről írok. Mikor a négyhengeres Suzukimmal motorozok, és a sok króm már messziről kiveri a szembejövő szemét, akkor mindenki haver. Mindenki üdvözöl. De ha az MZ vel vagyok akkor már senki észre nem vesz.
Megint átvettünk egy szokást amit nyugaton láttunk valakitől, és lemajmoltuk mert milyen jópofa, de nincs mögötte semmilyen tartalom.

87-ben mikor mentünk Velencére, a Budaörsi úton az Osztyapenko szobornál meghalt alattunk az MZ. Nem bírta a hűtés nélküli araszolást a dugóban, és felfőtt a kondi. Ott álltam egy kis sarki bolt bejárata mellett , és azt sem tudtam merre induljak alkatrészért. A „közelben” találtam egy benzinkutat ahol ugyan nem volt alkatrész, de ott állt néhány motoros srác akiktől útbaigazítást reméltem. Mikor elmondtam a bajom, egy ETZ-s fiu elővett egy kondit és nekem adta. Még kifizetni sem engedte. Ha most olvassa és magára ismer, ismét köszönöm neki. Mint ahogy köszönöm annak a Simson Stáros bácsinak is, aki a boltba jött vásárolni, és látván a bajomat szó nélkül hazament, és mire visszaértem a „beszerző” utamról ö is ott várt egy kondival.

Talán hosszúra sikerült ez a kis történet, de megmutatta hogy mi az igazi önzetlenség és motoros összetartozás. Nem az integetéstől javult meg a motorom.

Sajnos a nyáron volt alkalmam ismét megtapasztalni a jelenséget. A Miskolc közeli 26-os úton, szinte ugyan azon a helyen robbantam le az MZ-vel, majd később a Suzukival is. Mind a két esetben üzemanyag ellátási probléma volt. Valami „Bermuda jelenség” tizedeli ott a motorosokat vagy csak engem.
Az MZ szerelgetése közben senki nem állt meg, de a Suzukinál már igen. Egy csopperes koma ajánlotta fel a segítségét. A motorja típusát nem tudom megmondani, mert nem látszott belőle semmi a sok ráaggatott bőrtől, agancstól, meg mindenfélétől. Az utánfutó kulija egy boroshordó volt. Köszönet neki is.

Ha legközelebb lerobbanok megvárom hogy jöjjön arra egy Pancsi, Jáwa, MZ, stb. mert nekik talán partner leszek.

Mir-mur

---

További érdekes témák:

• Kinek mennyit megy a motorja?
• Üdvözlök mindenkit!
• Börze „látogatás” újra!
• Börze „látogatás”
• Ami rólam szól:

[mir-mur]

Íme a két főszereplő. (meg néhány haverjuk)

[BeniP10&P21]

Az integetéssel én is vitában vagyok. Kezem azért készenlétben áll ha motorost lát.
Valamilyen kasztosodás van szerintem.
Vannak a mopedesek, nagy motorosok és veteránosok. szűk értelemben.
Talán azokban nincs meg általában ez a gesztus aki vagy nem járta meg a szamár létrát vagy elfelejtette a múltját.
Így marad a kicsit mozduló kéz és ha az övé is kezd mozdulni akkor vidámság van

szép a 20-asod „ajj kétfejű függő lettem”

[kollarg]

Ahogy én látom, a vízválasztó a váltó milyensége tulajdonképpen. A robogósok általában nem intenek egymásnak, másoknak még annyira se. Akik helyett nem kapcsol a gép viszont szoktak, egy-két kivételtől eltekintve.

A legelső integetős élményem még akkor volt, amikor Csepelen tanultam (ugye amit itt a faluban motorozgattam az nem nagyon számít, hiszen csak a rendőrnek integet az ember hogy ne állítsa meg). Ott egy érdi „kollégától” kölcsönkapott kék-zöld S50-et nyúztam, Csepelen belül főleg. A hugom akkor a VIII. ker. Tömő utcában volt kollégista, így egyszerre jött az ötlet, hogy elmegyek hozzá. Persze nekiindultam toronyiránt a gyorsforgalminak, szerencsére alig volt forgalom, így tisztán láttam közeledni és inteni egy Ducatis figurát. Annyira meglepődtem, hogy mire felemeltem a kezemet nagyjából a Szt. Imre térnél lehetett. Meglepő volt, először körül is néztem hogy lehetett-e valaki más, de nem. Persze ez csak egy gesztus, mint amikor a buszsofőrök egymásra villantanak, de valamennyi közösségépítő ereje van.

A műszaki problémák más tészta, sokak max. jó szóval tudnak segíteni, hiszen a legtöbb gondhoz szerszám kell. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, én magamon kívül nem ismerek senkit, aki egy negyed műhelyt tart egy hátizsákban, azt a hátizsákot pedig viszi magával autóban is és motoron is.

[jagdtigger]

Hát negyed műhelyt azért nem de pár villáskulcs, lapos csavarhúzó, gyertyakulcs, hézagmérő, drótkefe és 2 gyujtó gyertya azért szokott nálam lenni . (A gyertyából mióta utoljára állítottam a karbit egy se kellett .)

De hogy ne legyek teljesen off idáig Győrben nem nagyon láttam hogy intenének egymásnak a motorosok.

[kollarg]

De hogy ne legyek teljesen off idáig Győrben nem nagyon láttam hogy intenének egymásnak a motorosok.

Én is környékbeli vagyok, ahogy én látom szoktak.
A pár óra alatt amikor még T betűs kényszerzubbonyban motorozgattam is intettünk egymásnak a szembeforgalommal.

[emu]

Végtelen tisztelettel megjegyzem, hogy én mindig intek minden géperejű kétkerekűt hajtó sorstársamnak. Legyen az horgászni menő Simsonos vagy „szépen öltözött” csopperos és nem várom el hogy vissza integessen.
Sőt kifejezetten élvezem hogy kiül a boldogság a robogós és/vagy Simsonos suhancoknak az arcára hogy intett neki a „nagy” motoros, illetve a Papa arcára a bizonytalanság, hogy ez meg ki lehetett.

[bécibá57]

Hali mir-mur!

"De ha az MZ vel vagyok akkor már senki észre nem vesz.
Megint átvettünk egy szokást amit nyugaton láttunk valakitől, és lemajmoltuk mert milyen jópofa, de nincs mögötte semmilyen tartalom."

Azért írok, mert talán vissza tudom adni a mocisokba vetett hitedet...
Tavaly nyáron voltunk afféle „faterok motoron” túrán a haverokkal. Mindenki új gépekkel volt, sport Kawa, Yamaha robogó, stb. Egyedül én voltam öreg vassal, egy csepptankos 250-es Jawával. Ezen okból kifolyólag természetesen én diktáltam az iramot a sor elején. És hidd el, hogy 10 szembe jövő motorosból legalább nyolc intett, üdvözölt. Először nem is értettem, de aztán leesett, hogy ez a szokásos mocis köszöntés! És nem akármilyen nyergekben ültek a fiúk: volt Intrúder, HD, meg minden, és végig a 700 km-en, amit lenyomtunk...Talán mégsem olyan reménytelen a helyzet!

Üdv. bécibá

[dafko54]

Szervusztok. A szembejövők üdvözlése fénykürttel, akkor kezdődött, amikor nálunk megjelentek az MZ-k / én az 1970-es állapotra emlékszem (benzin 3 ft volt , 1974 augusztusában emelték 4.5 ft -ra), mivel azóta csavargatom a jobboldali markolatot / nagyobb mennyiségben. Az első motorjaim JAWA-k voltak , azokon nem voltak ilyen „korszerű” berendezések. Az ES MZ-k / 125, 150, 250 / amelyek megfordultak nálam , azokkal már lehettett a szembejövőt üdvözölni. A 70-es évek elején Romániában onnan lehetett látni, hogy a Gyilkos Tó-nál jártál , hogy egy kicsi fenyőágat tettél a kormány köré / nesze neked természetvédelem ! /. A határon / Biharkeresztes / a vámos meg azt mondta, hogy akármilyen engedéllyel lehet csak az országba behozni - így levetette velünk .Ennyit a múltról. Üdvözlettel.

[Tequila]

Emlékszem, amikor a „nagy A-t” csináltam a rutinpályán az oktatónak már nem volt kedve föltenni a segédmotorosoknak kihozott Babettát az utánfutóra. Mondta űljek ra, hozzam be az iskolába. Pöfögtem végig a városon (Sátoraljaújhely) zöld T-betűs mellényben - piros babszival, hátam mögött a T-betűs oktatóautóval, amikor szembe jött egy 8-10 fős csopperes banda. Kivétel nélkűl mindenki intett. Hát én is majd leestem a motorról gondolhatjátok...